Jegyzetek a francia egyköteles alpin technikáról

Bevezetõ

Az alábbiak a francia egyköteles alpin technika (single rope technique – SRT) alapvetõ manõvereinek nagyon rövid összefoglalóját adják. E jegyzetek nem helyettesíthetik a technikák gyakorlását, csak emlékeztetõül szolgálhatnak. Ha további részletek érdekelnek, keress egy jó SRT könyvet, mint például Al Warild “Vertical”-ja, Neil Montgomery-tõl a “Single Rope Techniques”, a David Judson által szerkesztett “Caving Practice and Equipment” (az egyköteles technika fejezet Dave Elliot-tól), vagy Mike Meredith ill. Dave Elliot könyvei. A franciául tudóknak, állítólag Marbach könyve (“Techniques Speleo Alpine”?) is nagyon jó összefoglaló.

Az egyköteles technika megtanulásának legjobb módja a sok gyakorlás, s ennek révén a ráérzés, ahelyett hogy a mozdulatokat “számok” alapján jegyeznénk meg. Ha a mélyben bármilyen nehézségbe ütköznél az alapok ismerete mindig tovább fog segíteni rajtuk.
(Az angolszász technikát írja le, amely alapvetõen megegyezik a Magyarországon alkalmazottakkal. A rövid és hosszú kantár mellett õk azonban alkalmaznak egy további ún. biztosító szárat is, amely a mászáskor némi eltérést eredményez a manõvereknél. Bár igyekeztem amennyire lehet hû maradni az eredeti szöveghez, a komolyabb eltéréseknél mégis csak a magyar gyakorlatot írtam le. A ford.)

Miért is foglalkozzunk vele egyáltalán?

A elpusztíthatatlan kötél technikával (?) (indestructable rope technique – IRT) ellentétben a francia egyköteles technika kikötések és elhúzások segítségével éri el, hogy a kötél szabadon lógjon a standból, elkerülve a felfekvési pontokat és egyéb veszélyeket, mint például a vízesések. Ennek elõnye, hogy sokkal vékonyabb köteleket használhatunk, ami sokkal könnyebb és kompaktabbul szállítható (vagy akár több kötelet is vihetünk magunkkal – ami mély barlangok felfedezésekor hasznos). Egy további elõny, hogy szabadon függve egyszerûbb ereszkedni ill. mászni, mint egy egyenetlen falon. (Kis) hátránya, hogy meg kell tanulni, hogyan kezeljük a kikötéseket és elhúzásokat. Az ezekhez a manõverekhez szükséges technikák és felszerelések összefoglalását tartalmazza ez a jegyzet.


Egyköteles technikai felszerelés az ereszkedéshez/mászáshoz:

A sok gyakorlás mellett, a megfelelõ és megfelelõ módon összerakott és beállított eszközök azok, amik megkönnyítik az egyköteles technika manõvereinek végrehajtását. A megfelelõen beállított felszerelés nemcsak a kötélen való haladás és átszerelések hatékonyságát növeli meg jelentõs mértékben, de ugyancsak lecsökkenti az önakasztás (azaz hogy összegubancold a felszerelésed és a kötélen ragadj) veszélyét is. Az ábrák a barlangjáráskor legáltalánosabban használt egyköteles technika, a “béka-technika” (frog-rig) alkalmazásához szükséges felszerelést mutatják be. Az IRTsek néha kedvelik a kötéljárás ill. más egyköteles technikák alkalmazását, ami kicsit meggyorsítja ugyan a hosszú aknák bejárását, de bonyolultabbá teszi a kikötéseken stb. való átjutást.

SRT mászó/ereszkedõ felszerelés (az átláthatóság kedvéért az ereszkedõgép elhagyásával)

A beülõ:

Ez egy erre a célra kialakított barlangászbeülõ kell, hogy legyen. A beülõ lehetõleg kényelmes, de szoros és úgy tervezték, hogy a központi kapcsolódási pontja (azaz a központi maillon, amibe a mellgépet stb. akasztjuk) a testen lehetõleg minél alacsonyabban helyezkedjen el. Ez azért fontos mert egy mászó lépés hosszát a mell- és kézgép között, a kézgép megemeléseskor keletkezõ távolság határozza meg. Ha a mellgép túl magasra kerül a testen, ez a távolság lecsökken és a barlangász csak rövid mászó lépéseket tud tenni, ami rossz hatásfokú és fárasztó. Szükség esetén a mászó beülõk is használhatók az egyköteles technikához, de ezek messze vannak az ideálistól, mert központi hurkuk túl magasra kerül a testen. Továbbá nincs bennük központi maillon, egy további maillont vagy karabinert kell használni a mellgép beülõhöz rögzítésére, ami miatt az még magasabbra kerül.

A mellgép:

A fentiekben vázoltak alapján a hatásos mászás érdekében a mellgépnek meglehetõsen lent kell ülnie a testen (nagyjából a hason, épp a szegycsont alatt). Emiatt a legjobb egy kar nélküli mellgép, vagy még jobb, egy direkt erre a célra tervezett mellgép, mint például a Petzl croll, amit arra terveztek, hogy laposan a hasra feküdjön, ha a központi maillonra akasztjuk.

A melles:

A melles célja, hogy a mellgépet irányban tartsa a testen, amin keresztül a kötél simán mozog felfelé, amikor a barlangász feláll a lépõszárban. Ezen kívül jobban függõleges irányban tartja a barlangászt, ami megkönnyíti a mászást. Ha a melles túl laza vagy a mellgép túl magasan van, a barlangász hátra fog dõlni a kötélen, amikor a mellgépben ül, ami kényelmetlen is és rossz hatásfokú mászást eredményez. A jól behúzott mellesnek olyan szorosnak kell lennie, hogy kényelmetlen legyen benne felállni, ha nem vagyunk épp kötélen. A legtöbb ember csatos hevedert használ mellesként (lásd az ábrán). Léteznek külön e célra készített mellesek is, de nem tûnnek sokkal jobbnak, mint a sima heveder változatok, és egyáltalán nem passzolnak a lányoknak. A melles nem kell, hogy nagyon teherbíró legyen, néhányan heveder helyett csak egy darab kötelet használnak. Ez nem ad a barlangásznak akkora segítséget, mint a heveder, de a croll simábban mozoghat vele a kötélen felfelé. Néhány barlangász hevedert és kötelet is használ, s mindkettõ elõnyét élvezi.

Kézgép, lépõszár és biztonsági szár:

A kézgép lehet karos vagy hagyományos (kar-nélküli) a személyes preferenciának megfelelõen. Ez egy dinamikus kötélbõl (8-9 mm-es elegendõ) kötött biztonsági szárral van a barlangászhoz rögzítve. A biztonsági szár egy végén lévõ csomóval köthetõ egybõl a központi maillonba is, vagy használhatunk egy további köztes karabinert vagy maillont. Nincs szabály arra, melyik a jobb, ez az egyéni megítélésen múlik. Köztes karabiner vagy maillon használatával akkor is levehetjük a központi maillonról, ha kötélen vagyunk, de a központi maillon a két találkozó fémfelület miatti extra csiszolása további problémát jelenthet, ha összegubancolódsz. Annak azonban határozott elõnye van, ha a kötél másik végét (és a lépõszárat is) egy maillonon vagy karabineren keresztül rögzítjük a kézgéphez, különösen, ha kötélrõl mentést végzünk (lásd a késõbbi kötélrõl mentés fejezetet).
A lépõszár hevederbõl és kötélbõl is készülhet. A heveder jobban terhelhetõ, míg ha kötelet használunk legjobb, ha egy (gumi) csõvel védjük azt a darabot, amin állunk. A hevederbõl készült lépõszáraknál fennáll a veszély, hogy beakadnak a mellgép nyelve mögé (ez volt az oka egy pár éve Angliában történt balesetnek), azonban nagyon sok barlangász használ heveder lépõszárat, s az effajta baleset elég ritka.

A lépõszár lehet két külön hurok, egy-egy mindkét lábnak, vagy egy közös hurok a két lábnak együtt (mint a képen). Fontos, hogy a lépõszár és a biztonsági szár hossza megfelelõ legyen. Emeld fel a kézgépet a lépõszárban állva (a kötélen kívül), amíg a lépõszár feszes nem lesz. Akkor megfelelõ a hossza, ha a kézgép nyelves része éppen a mellgép nyelves része fölött van (lásd a képet). A biztonsági szár hosszát úgy állítsd be, hogy akkor is el tudd érni a kézgéped, ha a kötélrõl a biztonsági szárban lógsz.

Kantárak:

Ez egy a manõverek alatti biztosításra használt biztonsági kötélpár. A hosszú kantárat kikötések, elhúzások, csomók leküzdésekor általános biztosításra használjuk. A rövid kantárat kimondottan a kikötéseken ereszkedéskori áthaladásra használjuk, amikor a súlyunk egyedül a rövid kantárban lóg. A kantárakat 10-11 mm-es dinamikus kötélbõl kötjük, a szárak végén lévõ csomókba csatos karabinert téve (néhány barlangász 9 mm-es kötelet használ kantárnak, ilyenkor viszont 9-es csomókat kell kötni rá). A nagyobb biztonság érdekében a hosszú kantárban használhatunk a csatos helyett becsavarható karabinert is. A karabinereket befõttes gumiból készített ún. okosítóval rögzíthetjük a csomókhoz, így nem fognak elmozdulni.
A fenti ábrán látható, hogyan kell a kantárakat megkötni (a kantárkötésnek több módja is van, de ez a legáltalánosabb). Kantár készítéshez vegyél egy 2.5-3 m hosszú dinamikus kötelet és köss egy 8-ast (vagy 9-est) az egyik végére, majd egy következõ 8-ast (vagy 9-est) olyan közel, ahogy csak tudod. Ezek után köss egy harmadik 8-ast (9-est) kb. 40 cm-re a második csomótól. Néhány barlangász sima csomókat használ a kantárak végén, mert kevésbé bonyolultak, mint a 8-asok, de sokkal jobban gyengítik a kötelet, mint más csomók (tartsd észben a használt kötél vastagságát).

[Megjegyzés: az eddigiekben leírtak az angolszász gyakorlatot mutatják. A magyar gyakorlatban a külön biztonsági szár szerepét is a hosszú kantár tölti be, s a megkötött kantárszárak hossza is ennek megfelelõen alakul. A rövid kantárszár olyan hosszú kell legyen, hogy ha a kantár közepén lévõ 8-ast (9-est) a központi maillonba akasztjuk, s könyökünket a derekunkhoz szorítjuk, akkor a kantár végén lévõ csomóba akasztott csatos karabiner éppen a tenyerünkbe essen. A hosszú kantár hosszának beállítása megegyezik a korábbiakban a biztonsági szárnál leírtakkal.]

Ellenõrizd le, hogy minden csomó jól el legyen rendezve, majd saját súlyoddal terhelj bele a kantárakba. Most épp megfelelõ hosszúnak kell lenniük a száraknak. Egy forró késsel távolíts el minden maradék kötelet a végekrõl (a végek nem kell, hogy 10 cm-nél hosszabbak legyenek), s szigetelõ szalaggal rögzítsd a végeket a kantárszárakhoz. A rövid kantár 25-45 cm hosszú kell legyen csomóvégtõl csomóvégig, a hosszú 50-70 cm hosszú (de elég rövid kell legyen ahhoz, hogy elérd a karabinert, ha feszes). Ha a kantárakat egy plusz karabiner vagy maillon segítségével csatolod a központi maillonra, akkor valamivel közelebb kell kötnöd a csomókat, mint ha direkt a központi maillonba tennéd õket (lásd a fenti megjegyzéseket a biztonsági szárnál).

Ereszkedõgépek:

Sokfajta gép van, ami ereszkedésre használható, de a legtöbb barlangász sima vagy stop csigát ill. xilofont használ. Az alábbi ábrák szemléltetik a csigák és a xilofon ereszkedésre befûzött ill. lebikázott (azaz amikor rögzíted az ereszkedõgépet, hogy ne mozoghasson a kötélen) módjait. A stop csiga – az extra fékezõ karjától eltekintve – alapvetõen ugyanúgy mûködik, mint a sima csiga.

Xilofonok:

Ezek a kötél alumínium (ill. néha acél) rudakon való átfûzésével biztosítják a súrlódást. Rendszerint az elsõ (legfelsõ) és harmadik rúd fixen rögzített, a második, negyedik és ötödik rúd kihajtható az egyik oldalra, ily módon téve lehetõvé a kötél befûzését. A xilofont befûzhetjük “öngyilkos módon” is – a kötelet a rudak rossz oldalára fûzve –, amely ki fogja nyitni magát, amint a legkisebb terhelés éri, ezért minden alkalommal ellenõrizd le, helyesen fûzted-e be!

Csigák:

A kötél két rögzített csigakerék köré tekerve súrlódik, majd át van fûzve egy fékezõ karabineren (lásd az ábrát). A csigák egyik oldala kicsatolható az alján és elmozdítható a kötél be- ill. kifûzéséhez. Ha a kötél nagyon “lassú” (azaz vastag és merev, ezért lassítja az ereszkedést) befûzhetjük a kötelet úgy is, hogy a két csigakereket “S” helyett “C” alakban fussa körbe. Ha a kötél nagyon gyors, fél bikát használhatunk az ereszkedés lassítására (lásd az ábrát).

A csiga befûzése és lebikázása

Önbiztosító ereszkedõgép (“stop”):

A stop-csiga a sima csiga fékezõ karral ellátott fejlettebb változata. A kar lenyomásával “mész”, s ha elengeded, megállsz. Ha túl gyorsan mész emlékezz rá, hogy elengedd; magától értetõdõnek hangzik, de “nem mindig ez a legtermészetesebb reakció”, ahogy a Petzl katalógus írja (az emberek néha megnyomják a kart abban a hiszemben, hogy majd az fékezi le az ereszkedésüket). Az ilyen típusú ereszkedõgépek néhány változata úgy van kialakítva, hogy megálljanak akkor is, ha megnyomod ill., ha elereszted a kart és csak középsõ állásban “mennek”, de ezek általában sokkal terjedelmesebbek.

Más ereszkedõgépek:

Más a mászók körében népszerû ereszkedõgépek, mint a 8-as vagy a lapka nem ideálisak a barlangászathoz, mivel teljesen ki kell õket akasztani ahhoz, hogy levehessük õket a kötélrõl (ezáltal sokkal könnyebben elejthetjük õket egy kikötésnél). Ezen kívül megtekerik a kötelet, ami nagyon bosszantó tud lenni mikor felmászáskor körbe pörögsz.


Az egyköteles technika alapjai

Az ereszkedésrõl

A sebesség szabályozása ereszkedéskor:

Ha már befûzted a kötelet az ereszkedõgépedbe készen állsz az ereszkedésre. Az alapelv ugyanaz minden ereszkedõgépnél – az ereszkedõgépen átfutó kötél feszessége az, ami meghatározza a sebességedet. A kötél feszességét az ereszkedõgép alatti kötél segítségével szabályozhatod. Ereszkedéskor fogd egy kézzel erõsen az alsó kötélszárat az ereszkedõgéptõl lefelé. Ha szorosan fogod a kötelet, nem is szabad egyáltalán megmozdulnod, s hogy mozogj csak lassan engedned kell a kötelet a kezed között átcsúszni. Egy kis gyakorlással nem lehet gondod a sebességed szabályozásával. A sebesség szabályozása mellett szintén tudnod kell, hogyan bikázhatod le az ereszkedõgéped, hogy hogyan tudsz úgy megállni a kötélen, hogy ne kelljen a kötelet fognod. A csigák és xilofonok lebikázásának módjait a fenti ábrák szemléltetik.

Alsó biztosítás:

Ezt a módszert kezdõ erszkedõk biztosítására használhatjuk. A biztosító úgy áll, hogy fogja a kötél alsó végét. Ha az ereszkedõ elvesztené a kontrolt, s túl gyorsan kezdene ereszkedni, a biztosító le tudja lassítani (ill. meg is tudja állítani, ha kell) a kötél megfeszítésével. Az ereszkedõgépen keresztül futó kötél megfeszítésével növeli a súrlódást és lelassítja az ereszkedést.

Mászás

Az egyköteles technikában a pruszikolás a kötélen felfelé haladás módszere. Hagyományosan ezt pruszik csomókkal tették, de ez nagyon lassú és kényelmetlen volt, a mechanikus mászógépekkel sokkal könnyebbé vált a mászás. A mászógépek egy rugóval biztosított nyelvvel rendelkeznek, ami felfelé csúszik a kötélen, de lefelé nem. A barlangász egy mellgépet visel a beülõbe akasztva, amelyet a melles tart a helyén (lásd az ábrát). A második mászógép a hosszú kantárral van a barlangászhoz rögzítve. Egy lépõszár is hozzá van rögzítve ehhez a mászógéphez (a kézgéphez). A mászógépeket a nyelv kinyitásával tehetjük a kötélre, a kötelet becsúsztatva és a nyelvet a kötélre zárva. A nyelv általában egy biztonsági retesszel van biztosítva a teljes kinyitás ellen, amit ki kell oldani az ereszkedõgép kötélre feltételéhez ill. arról levételéhez – a biztonsági reteszt bármilyen más manõvernél zárva kell tartani.
A kötélre elõbb a mellgépet tesszük fel, majd aztán fölé a kézgépet. A barlangász beleül a mellgépbe, ami megtartja a súlyát a kötélen. A lábakat a lépõszárba tesszük. Még a mellgépben ülve feltoljuk a kézgépet a kötélen (ezzel egyidõben meg kell emelni a lábakat is, hogy tehermentesítsük a kézgépet). Eztán a barlangász feláll a lépõszárban olyan magasra amennyire csak lehet, s a mellgép felcsúszik a kötélen. A barlangász visszaül a mellgépbe. Ez a folyamat ismétlõdik egymás után a kötélen felhaladáshoz. A lépõszárat úgy kell beállítani, hogy benne felállva a mellgép majdnem elérje a kézgépet.
Néha a kötél nem fog szabadon csúszni a mellgépben, különösen a kötél alján nem. Egy kis gyakorlással meg tudod majd fogni két lábad között a kötelet, amikor a lépõszárban felállsz, így keresztül tudod húzni a mellgépen (de ne felejtsd el elengedni a fogást, amikor a kézgépet feltolod és a lábad a lépõszárral együtt felemeled). A lépõszárban úgy állj fel, hogy a lábaid inkább a feneked alatt lefelé nyújtsd ki, mint elõre; ez egyszerûbbé és hatékonyabbá teszi a mászást.


Aknaszájak megközelítése

Az egyköteles technikára beszerelt aknákat általában ellátják egy az akna szájától nem messze lévõ bevezetõ szárral is, amibõl a kötél az akna szája fölötti elsõdleges kikötésig fut. Az akna száját megközelítve biztosításképpen mindig akaszd be a hosszú kantárad a bevezetõ szárba. Hagyd beakasztva mindaddig, amíg ereszkedésre készen bekötve nem ülsz a kötélen az ereszkedõgépeden. A biztonság érdekében még akkor is be kell kötni egy különálló kötélszárat, ha a biztonsági kikötés rögtön az elsõdleges kikötés mellett is van.


Átszerelés kikötésen

Kikötés az, ahol a kötélszár újra rögzítve van (ki van kötve) az akna szilárd falához (lásd az ábrát). Ha az akna teteje felõl érkezõ kötél felfekvési ponttal / vízeséssel / omladékos résszel stb. találkozik, az akna másik oldalán kell kikötni, hogy a (kötél) alsó része (ami a kikötésbõl lefelé lóg) elkerülje a veszélyes részt.

Ereszkedéskor:

  • Ereszkedj le a kikötési pont magasságáig – NE ereszkedj alá!

  • Akaszd be a rövid kantárad a kikötésbe (a csomóba vagy a maillonba).

  • Ereszkedj tovább, amíg a súlyod már a rövidkantárban lóg.

  • Szereld le az ereszkedõgéped a felsõ kötélszárról és szereld fel az alsóra.

  • Húzd be a kötelet az ereszkedõgépedbe amennyire lehet és bikázd azt le (teljes bika).

  • Egy alkalmas peremre vagy a kikötési szárba állva akaszd ki a rövidkantárad, hogy leterhelj róla.

  • Terhelj rá az ereszkedõgépre.

  • Vedd le a bikát az ereszkedõgéprõl és már mehetsz is tovább…

Megjegyzés: A nagyobb biztonság érdekében használhatod a hosszú kantáradat is a manõver során: A rövid kantár beakasztásával egyidõben akaszd be azt is és hagyd is végig beakasztva, csak akkor akaszd ki, amikor az ereszkedõgéped már félig van lebikázva az ereszkedés elõtt. Ez biztosítani fog arra az esetre, ha rosszul fûzted volna be az ereszkedõgéped.

Mászáskor:

  • Mássz fel egy ujjnyira a kikötés csomója alá.

  • Akaszd be a rövid kantárad a kikötésbe.

  • A lépõszárba állva tehermentesítsd a mellgéped.

  • Tedd át a mellgéped az alsó kötélszárról a felsõre.

  • Tedd át a kézgéped az alsó kötélszárról a felsõre (ügyelj rá, hogy a hosszú kantár ne tekeredjen az alsó kötélszár köré).

  • Akaszd ki a rövid kantárad a kikötésbõl (lehet, hogy kicsit a kikötés fölé kell másznod, hogy ellazuljon).

Áthaladás elhúzáson:

Egy elhúzás a másik módja a felfekvési pontok és egyéb veszélyek a lógó kötél útjának megváltoztatásával való elkerülésének. A kötél szabadon fut egy heveder- vagy kötélgyûrûvel a falhoz rögzített karabineren keresztül. Az elhúzás enyhén húzza el a kötelet a felfekvési ponttól. Az elhúzás sosem viseli a barlangász teljes súlyát (csak annak egy töredékét) emiatt néha ott is alkalmazhatunk elhúzást, ahol a fal nem elég erõs egy kikötés beszerelésére. Mivel az elhúzások néha gyenge kikötésbe vannak kötve, sosem szabad õket teljes súlyoddal terhelned.

Ereszkedéskor:

  • Ereszkedj le az elhúzásig (esetleg lebikázhatod az ereszkedõgéped).

  • Az elhúzó heveder- vagy kötélgyûrûnél fogva húzd magad közelebb az elhúzás kikötéséhez.

  • Az elhúzó gyûrû közepénél fogva tartsd meg magad fél kézzel, s akaszd ki az így ellazuló elhúzó karabinert az alattad lévõ kötélszárból és akaszd vissza az ereszkedõgéped fölött lévõbe.

  • Ha rátetted, vedd le a bikát az ereszkedõgépedrõl, majd folytasd tovább az ereszkedést.

Mászáskor:

  • Mássz fel az elhúzásig, s a kézgépeddel told fentebb kicsit az elhúzó karabinert.

  • Fogd meg az elhúzó gyûrû közepét, s húzd magad közelebb az elhúzás kikötéséhez.

  • Továbbra is az elhúzó gyûrû közepét fogva tartsd meg magad fél kézzel, akaszd ki az elhúzó karabinert a feletted lévõ kötélszárból és akaszd be az alattad lévõbe (a mellgéped alá).

  • Engedd vissza magad a gyûrûvel ameddig bírod, majd engedd azt el (valószínûleg azt tapasztalod majd, hogy ellendülsz az elhúzástól) és folytasd tovább a mászást

Átszerelés mászásból ereszkedésbe:

Ez önmagában nem egy gyakori földalatti manõver, de ez az alapja más manõvereknek, mint pl. a csomón átszerelés és alapvetõ kötélrõl való mentéskor. A mászásból ereszkedésbe és fordítva átszerelés képessége akkor is hasznos lehet, ha fennakadnál a kötélen (ha összegubancolódsz), mivel segítségével kiszabadíthatod magad.

  • Gyõzõdj meg róla, hogy a kézgéped nincs túl magasan a mellgéped felett.

  • Tedd fel az ereszkedõgéped olyan közel a mellgéped alá amennyire csak tudod és bikázd le.

  • Állj fel a lépõszárban, hogy tehermentesítsd a mellgéped és vedd le a mellgéped a kötélrõl.

  • Ülj vissza, amíg a súlyod az ereszkedõgépben nem lóg.

  • Vedd le a kézgéped a kötélrõl.

  • Vedd le a bikát az ereszkedõgéprõl és ereszkedj le.

Néhány megjegyzés a lefelé mászásról

A lefelé mászást csomók ereszkedéskori elkerülésénél, illetve egy terhelt kötélen lefelé haladáskor használjuk (pl. ha egy alattad lévõ kötélen lévõ személyt kell menteni). A lefelé mászáshoz állj a lépõszáradba, hogy tehermentesítsd a mellgéped, nyomd le a mellgép nyelvét, hogy elengedje a kötelet és csúsztasd lefelé a kötélen. Engedd fel a nyelvet, hogy ráfogjon a kötélre, majd terhelj rá a súlyoddal, miközben a kézgéped is lefelé mozgatod a kötélen. Ismételd meg amennyiszer szükséges!


Csomón átszerelés:

A kötél közepén több okból is találkozhatsz csomóval. Általában két kötél összekötésénél, amikor egy kötél nem elég az akna aljának eléréséhez. De találkozhatsz csomóval kiszakadt kikötéseknél ill. sérült kötélszakaszokat elkerülõ részeknél is.

Ereszkedéskor:

  • Ereszkedj le a csomóra.

  • Akaszd be a rövid kantárad a csomóból kiálló fülbe (lásd az ábrán).

  • Tedd fel a kézgéped a kötélre pár ujjnyival az ereszkedõgép fölé.

  • Állj fel a lépõszárban és tedd fel a mellgéped a kötélre a kézgép és az ereszkedõgép közé.

  • Vedd le az ereszkedõgéped a kötélrõl.

  • Tedd fel az ereszkedõgéped a csomó alá és bikázd le.

  • Vedd ki rövid kantárat a kötélfülbõl.

  • Állj fel a lépõszárban, hogy tehermentesítsd a mellgéped, majd vedd le a mellgéped a kötélrõl.

  • Ülj vissza és terhelj bele az ereszkedõgépbe.

  • Vedd le a kézgéped a kötélrõl.

  • Vedd le a bikát az ereszkedõgéprõl és folytasd az ereszkedést.

Megjegyzés: Van egy “gyors és trükkös” módja az (ereszkedés közbeni) csomón átszerelésnek, amit a rövid ereszkedõ géppel (és nem-túl-rövid hosszú kantárral) rendelkezõk alkalmazhatnak. Ereszkedj le a csomóra és tedd fel a kézgéped az ereszkedõgéped fölé. Akaszd be a rövid kantárad a kötélfülbe a biztosítás végett. Állj fel a lépõszárban és vedd le az ereszkedõgéped a kötélrõl, fûzd be a csomó alá és bikázd le. Vedd ki a rövidkantárat a kötélfülbõl és ülj vissza az ereszkedõ gépedbe. Vedd le a kézgéped a kötélrõl és ereszkedj tovább. Ha az ereszkedõgéped túl hosszú vagy a hosszú kantárad túl rövid, nem fogod tudni ezt megtenni – ez egy olyan dolog, amit jobb előbb egy fán kipróbálni, mielõtt alászállnál a mélybe!

Mászáskor:

  • Mássz fel a csomóig (ne mássz rá teljesen a csomóra).

  • Akaszd be a rövid kantárad a csomóból kiálló kötélfülbe.

  • Tedd át a kézgéped a csomó alól a csomó fölé.

  • Tedd át a mellgéped a csomó alól a csomó fölé.

  • Akaszd ki a kantárad és folytasd a mászást.

Átszerelés kötélvédõn

Ideális esetben nem kellene kötélvédõt használni egy akna beszereléséhez, de néhány felfekvési pontot nehezen lehet csak elkerülni és egy kötélvédõ alkalmazása sokkal egyszerûbb, mint megpróbálni a pontot elkerülve beszerelni. Egy kötélvédõn ereszkedéskor a következõ módon szerelhetünk át:

  • Ereszkedj le, amíg el nem éred a kötélvédõt rögzítõ csomót és bikázd le az ereszkedõgéped – NE ereszkedj rá a csomóra!

  • Old meg a kötélvédõt és kösd le a kötélrõl (ne ejtsd el!)

  • Ereszkedj le az alá a pont alá, ahol a kötélvédõ meg volt kötve és bikázd le az ereszkedõgéped.

  • Pruszik csomót használva kösd vissza a kötélvédõt az ereszkedõgéped fölé.

  • Erõsítsd fel a kötélvédõt, ahogy elhaladsz mellette, ellenõrizve, hogy helyesen áll.

Mászáskor a módszer majdnem ugyanaz:

  • Vedd le a kötélvédõt, ahogy eléred és mássz fel a kötélvédõ csomójáig.

  • Kösd ki a kötélvédõt.

  • Mássz fel egy kicsit.

  • Kösd vissza a kötélvédõt magad alá és erõsítsd fel a kötélre.

  • Ellenõrizd hogy a kötélvédõ helyesen áll-e, mielõtt tovább haladsz kifelé.

Laza kötélhidakról:

A laza kötélhíd vagy inga alapvetõen a kikötés egy olyan változata, ahol a felsõ és alsó kötélszárak vízszintes irányban jóval távolabb vannak egymástól (lásd az ábrán). Ereszkedéskor a felsõ kötélszárról nem fogod tudni elérni a kikötést, hogy bele akaszthass. Ezért bikázd le az ereszkedõgéped, amikor a kikötéssel egy magasságba érsz és az alólad a kikötésig futó kötélszárat fogva húzd be magad a kikötésig. Akaszd be a rövid kantárad és ereszkedj tovább, mint egy hagyományos kikötésnél.
Mászáskor kezd úgy, mint egy hagyományos kikötésnél (húzd be a belógó laza szárat és a belógás feletti feszes szárra szereld át a mászógépeid). Amikor a mászógépeid már a felsõ kötélszáron vannak észre fogod venni, hogy a kantárad feszes. Az alattad lógó szárnál fogva húzd magad közelebb a kikötéshez, hogy ellazuljon, akaszd ki a kantárad majd továbbra is a belógó szárat fogva lassan engedd ki magad az akna fölé (ha a kantár kiakasztása után egybõl elengeded a belógó szárat, ki fogsz lendülni, ami nagyon kellemetlen).


Tiroli hidakról:

A tiroli hidak hasonlítanak a laza kötélhidakhoz olyan értelemben, hogy itt a két kikötés között a vízszintes mellett a függõleges távolság is jelentõs. A tiroli híd a laza hidakhoz (lásd fentebb) hasonlóan szerelhetõ be, azzal a különbséggel, hogy a laza híd alsó és felsõ kikötése közé még egy feszes kötelet is beszerelünk. Ereszkedéskor a barlangász a laza szárra szereli ereszkedõgépét és rövid kantárját a feszes szárba akasztja. A barlangász súlyának nagy részét így a laza szár fogja viselni, míg a feszes szár az alsó kikötés felé húzza, így az ereszkedés csaknem átlós lesz.
Tiroli hidakat akkor alkalmazhatunk a laza hidak alternatívájaként, ha a kikötések közti nagy vízszintes eltérés bonyolulttá tenné a barlangászok számára, hogy az alsó kikötéshez húzzák magukat (lásd fentebb a laza hidaknál). Ilyen esetekben egyszerûbb a tiroli hídon ereszkedni, mint a hagyományos ingánál a feszes szár nélkül. A tiroli hidat akkor alkalmazhatunk még más esetekben, ha valamilyen veszély, pl. vízesés alól akarjuk elhúzni a barlangászt. Ilyen esetben mászáskor is be kell akasztani a kantárunkat ugyanúgy, mint ereszkedéskor. A feszes kötélbe akasztva felmászni ugyan fárasztó, de még mindig jobb, mint bõrig ázni vagy egy halálos függõ fal mellett mászni stb.


Eszméletlen barlangász kötélrõl mentése

Ha a kötélen lévõ barlangász egy leesõ kõ ütése vagy bármely egyéb ok miatt elveszti eszméletét, képesnek kell lennünk rá, hogy lementsük a kötélrõl amilyen gyorsan csak lehet. Egy SRT-s beülõben fekvõ eszméletlen ember könnyen megfulladhat a melles kialakítsa ill. rossz helyre csúszó nyelve miatt. Ha a sérült nem is lélegzik 4 percünk van rá, hogy elérjük (és piszok gyorsnak kell lennünk, hogy kitaláljuk mi volt a baj és odaérjünk idõben, hogy tehessünk is valamit az érdekében). Ha a sérült lélegzik kicsit több idõnk van. A lentiekben leírt módszer azt feltételezi, hogy az akna fenekén, a sérült alatt vagy. Ha a sérült fölött vagy, le kell másznod a sérülthöz, rövid kantárját magadba kell akasztanod és a 4. ponttól folytatnod. Szintén feltételeztük, hogy a sérült mászott. Ha ereszkedett volna, akkor a) stoppot használt, amely esetben miután elérted és magadra akasztottad, az õ ereszkedõgépét használva érnéd el az akna alját. b) egy kikötési szárban akadt volna el, amely esetben a módszer ugyanaz, mintha mászott volna, vagy c) az akna alján fejezte volna be.

  • Mássz fel a sérült alá és akaszd az õ rövid kantárját a saját központi maillonodba.

  • Vedd le a sérült kézgépét a kötélrõl.

  • Szereld át a kéz majd a mellgéped a sérült mellgépe fölé a kötélre (mintha csomón szerelnél át).

  • Folytasd tovább a mászást, amíg a rövid kantár (ami beléd van akasztva) át nem veszi a sérült súlyát. Ez fárasztó lesz.

  • Vedd le a sérült mellgépét a kötélrõl.

  • Szereld be az ereszkedõgéped a mellgéped alá és bikázd le (teljes bikával).

  • Állj fel a lépõszáradban (a sérült súlyát is rád fog terhelõdni) és vedd le a mellgéped. Ez a legnehezebb rész.

  • Ülj vissza az ereszkedõgépedbe (a lépõszárad el kell, hogy lazuljon, amikor leülsz).

  • Vedd le a kézgéped a kötélrõl, vedd le a bikát az ereszkedõgépedrõl és ereszkedj le az akna aljáig a sérülttel.

Ha nem tudod kiemelni a sérültet:

A lépõszáradban állva kiemelni valakit nem egyszerû. Ha nem tudod a sérültet megemelni, átszerelheted a lépõszárad, 2:1-es csigasort kialakítva, ami szinte mindenkinek a megemelésére képessé kell tegyen. Az átszereléshez akaszd le a hosszú kantárad és lépõszárad a kézgéprõl és kösd össze a lépõszárad a hosszú kantárral. Vezesd át a hosszú kantárat egy a kézgépbe akasztott karabineren (vagy ha van nálad, egy csigán). Ezután a lépõszáradba állva azt fogod érezni (bár csak fele olyan magasra emelkedsz), hogy sokkal kevesebb erõt kell kifejtened. Ha úgy találnád, hogy a lépõszárad túl hosszú ebben az elrendezésben, esetleg ki kell kötnöd belõle egy kis darabot, hogy lerövidítsd. Ezzel az átszereléssel tulajdonképpen nem lesz fix összeköttetés közted és a kézgéped között. Mint összekötõszár a rövid kantárad akaszthatod be a kézgépedbe (különben a manõver alatt egy rövid idõt csak egy mászógépbe kötve töltenél a kötélen, ami nem biztonságos).

Ha a hosszú kantárad feszes marad, amikor visszaülsz az ereszkedõgépedbe:

Hagyományos módon beleállnál a lépõszáradba, újra feltennéd a mellgéped, lentebb hoznád a kézgéped és újra próbálkoznál (azaz beleállnál a lépõszárba, levennéd a mellgéped és visszaülnél az ereszkedõgépre). Szükség esetén (és itt az idõ létfontosságú) egyszerûen csak állj a lépõszáradba, hogy ellazuljon a hosszú kantárad, akaszd ki a hosszú kantárat és ülj vissza az ereszkedõgépedre. Lehetséges, hogy így nem fogod tudni visszaszerezni a kézgéped, de ne feledd, hogy van még egy tartalékod a sérültre rögzítve.

Kikötések:

Ha lehetséges szerelj ki minden kikötést/elhúzást a sérülthöz felfelé tartó utadon. Ez nem lehetséges gyakran járt utaknál ill., ha az akna szája felõl közelíted meg a sérültet. Ha lefelé mégis át kellene szerelned kikötéseken, kezeld úgy a sérültet, mint egy nehéz köteles bag-et és csinálj mindent a hagyományos módon. Lehet, hogy bele kell állj a lépõszáradba, hogy tehermentesíthesd a rövid kantárad a kiakasztáshoz, ilyenkor a lépõszár fentiekben leírt átszerelése segíthet.

Használd a fejed (és gyakorolj sokat):

Lehet, hogy ezeket a manõvereket nem tudod pontosan az itt leírtak szerint végrehajtani, de az alap technikák és felszerelések ismerete egy kis jártassággal lehetõvé fogja tenni, hogy minden nehézséget biztonságban le tudj küzdeni.

Elnézést, a hozzászólás nem engedélyezett ezen a területen.